A gyomorégés és reflux kiváltó okainak többsége visszavezethető a jóléti társadalomra jellemző étkezési és életmódbeli szokások hatásaira, így a betegség terjedése – bár nem kizárólagosan – annak terjedésével is párhuzamba hozható.
A kórképet elsőként Dr. A. Winkelstein írta le 1935-ben. A felismeréshez nyilvánvalóan szükség volt megfelelően nagy számban jelentkező betegekre, így eddigre a tünetegyüttes már elterjedtnek tekinthető.
A kezelésben – egyszerű „működésüknek” is köszönhetően - először a savlekötő gyógyszerek terjedtek el és mind a mai napig fontos alappillérei a gyomorégés és reflux gyógyszeres kezelésének. Természetesen az idők során az ezen az elven ható gyógyszerek is mutattak némi fejlődést.
Kezdetben szinte kizárólag ún. alkáli karbonátokat használtak (pl.: szódabikarbóna), amikből savval reagálva széndioxid szabadul fel. Ebből következik jellemző mellékhatásuk is: a böfögés. Hatásuk gyorsan kialakul, de gyorsan el is múlik, ami enyhébb tünetek esetén még nem jelent nagyobb gondot, de a tünetek erősödésével ez a probléma egyre zavaróbb lehet.
Később a karbonátokat oxidokkal és hidroxidokkal kezdték helyettesíteni, amik hasonló elv alapján kötik meg a gyomorsavat, mint a karbonátok, de a reakcióban nem képződik széndioxid, így puffadás ellen is hatékonyabbak.
Végül az alkáli (nátrium, kálium) kísérőionok lecserélésével kezdtek kísérletezni, aminek eredménye a megfelelő arányban magnézium és alumínium ionokat tartalmazó savlekötő gyógyszerek kifejlesztése lett. Ezek – megfelelő arányban keverve - előnyösen befolyásolják a savtermelést és a bélmozgásokat is. Ilyen, vény nélkül is kapható gyógyszer például a Gastracid.
A gyomorürülést gyorsító, illetve a savtermelést csökkentő gyógyszerek többségükben már elsősorban a modern gyógyszerfejlesztés vívmányainak tekinthetők. A savtermelést csökkentő gyógyszereknek a gyomorfekély kezelésében is jelentős szerepük van.
A rendelkezésre álló egyre hatékonyabb gyógyszereknek köszönhetően a sebészeti beavatkozások a gyomorsav okozta problémák kezelésében egyre inkább háttérbe szorultak.
Égető, maró fájdalom a mellcsont mögött, vagy a torokban. Főleg étkezések után, vagy vízszintes testhelyzetben.
Leggyakrabban égő, vagy maró fájdalom a gyomortájékon étkezések után 1-3 órával. Gyakori böfögés, émelygés.
Megfelelő étrend és életmód, dohányzás, alkohol és nem-szteroid gyulladásgátlók szedésének kerülése.
Gyomorsav csökkentése savlekötőkkel, savtermelést gátlókkal. A nyálkahártya védő mechanizmusának fokozása.