A gyomorégés (szaknyelven: pyrosis) égető fájdalom a szegycsont mögött, esetleg a torokban. A gyomor belső falát normális esetben egy védőréteg fedi, ami megóvja a gyomor szöveteit a gyomorsav maró hatásától. Olyankor, mikor a savas gyomortartalom az emésztőrendszer felső szakaszának védőréteggel nem fedett területére kerül, szervezetünk jellegzetes fájdalommal reagál. Ez a gyomorégés. Ilyen, védőréteggel nem fedett része az emésztőrendszernek a nyelőcső és a garat (~torok), ahol a gyomorégésként emlegetett tünetek leggyakrabban előfordulnak.

A gyomorégéshez hasonló fájdalmat érezhetünk akkor is, ha a gyomrot védő réteg valamilyen okból elvékonyodik, vagy kilyukad. Ilyenkor fennáll a veszélye, hogy a gyomorfal először felületesen, majd mélyebben is sérül, végül kifekélyesedik.
A reflux betegség típusos tünete a gyomorégésen túl a savas regurgitáció is, mely a maró-égő érzést jelenti a nyelőcső egész hosszában, vagy a garatban illetve a szájüregben. Típusos tünet lehet az émelygés, hányinger is. A reflux betegség ugyanakkor sok esetben atípusos formában jelenik meg, ilyenkor a betegnek gyakran nincs sem gyomorégése, sem savas felböfögése, viszont tartós száraz köhögés, gyakori krákogás, idült gégegyulladás, kellemetlen szájszag is jelezhet reflux betegséget. Emellett a gyorsan romló fogak is jelezhetnek sav betegséget, melyet az ismételten szájüregbe jutó gyomortartalom okoz.
Égető, maró fájdalom a mellcsont mögött, vagy a torokban. Főleg étkezések után, vagy vízszintes testhelyzetben.
Leggyakrabban égő, vagy maró fájdalom a gyomortájékon étkezések után 1-3 órával. Gyakori böfögés, émelygés.
Megfelelő étrend és életmód, dohányzás, alkohol és nem-szteroid gyulladásgátlók szedésének kerülése.
Gyomorsav csökkentése savlekötőkkel, savtermelést gátlókkal. A nyálkahártya védő mechanizmusának fokozása.